|
|
|||||
| |
 |
 |
 |
||
 |
|
Az Alapítvány 1997 októberében
szállította Szolnokról Budaörsre azt a gépet, melyről a gyári számok
alapján azt hitték, hogy az 1952-ben szolgálatba állított HA-LIZ jelű
"Teve" volt. A Liszunov LI-2-es a világ
talán legsikeresebb repülőgépének, a Douglas DC-3-nak licensz alapján a
Szovjetunióban gyártott változata. Az eredeti típus 1935. december
17-én repült először. A világ számos országában több ezres
nagyságrendben gyártották és használták évtizedekig. A LI-2 volt a második világháború utáni magyar polgári légiközlekedés első repülőgépe: a Magyar-Szovjet Légiforgalmi Társaság (MASZOVLET) 1946-ban ezzel a típussal indította be előbb belföldi, majd nemzetközi járatait. A MALÉV ezt követően 1961-ig üzemeltette a LI-2-eseket, melyek a forgalomból kivonás után a légierőhöz, a sportrepülésbe (MHS), illetve kiállítási tárgyként különféle nyilvános helyekre kerültek. A honvédség főleg ejtőernyős-ugratásra és célzsák-vontatásra használta őket, egészen 1975-ös hadrendből kivonásukig. A világ két repülőképes
LI-2-esének egyikét (a másik Oroszországban látható), az 18433209-es
gyári számút 1949-ben gyártották a taskenti 84-es számú
repülőgépgyárban. Elkészülte
"Új életének" első felszállását 2001. szeptember 21-én délelőtt hajtotta végre a budaörsi reptérről. A berepülések és a hatósági procedúrák után 2002. áprilisában kapta meg légialkalmassági bizonyítványát, ez azt jelenti, hogy a repülőgép hivatalosan is "feltámadt"! A "Teve" (ez volt a gép hivatalos kódneve a Magyar Légierőben) 2002. júliusáig nyers fémszínben repült, majd Ferihegyen megkapta új festését ("SUNFLOWER AIRLINES").
A repülőgép műszaki leírása: A LI-2 típusú repülőgép szerkezeti felépítése az alaptípustól a DC-3-tól lényegében csak abban különbözik, hogy az amerikai szerelvény-gyártmányokról szovjet szerelvényekre tértek át és néhány szerkezeti megerősítést végeztek a farokfelületek és a törzs egyes szerkezeti elemeiben. Ezen kívül kisebb teljesítményű motorokat építettek be, melynek következtében csökkent a gép utazó és maximális sebessége, valamint emelkedőképessége. A sárkány szerkezetének - mely
un. félhéj szerkezet - nagy szilárdsági tartaléka van, mely biztosítja
a repülőgép megbízhatóságát és hosszú élettartamát. Burkolata
magnéziumtartalmú alumínium ötvözet. A szárnyakban találhatók a benzintartályok, összesen 3,110 liter befogadó képességgel. A két olajtartály térfogata összesen 256 liter, ezek külön-külön az egyes motorgondolák belsejében vannak. A 2 db kilenchengeres 1000 LE-s AS-62 IR léghűtéses csillagmotor két oldalon a centroplánra épített un. motorgondolák elején helyezkedik el, kör keresztmetszetű NACA burkolattal ellátva. A motorok háromágú 3,6 m átmérőjű AV-7N típusú légicsavart hajtanak meg, melynek állásszöge hidraulikusan állítható. A hidraulikusan behúzható főfutó kerekek a motorgondolákba húzódnak be. A főfutó un. félig behúzható futó, ami azt jelenti, hogy behúzott állapotban a kerekek félig kiállnak a gondolából, így behúzott futóval való leszállásnál is a kerekek érik a földet, ami nagyban lecsökkenti a gép sérülésének valószínűségét. Így pl. ha álló motornál úgy száll hasra a gép, hogy az egyik légcsavartoll függőleges helyzetben van, akkor a légcsavar nem sérül meg. Ilyen kényszerleszállást DC-3-as géppel hajtottak végre. Nemcsak a futómű behúzás, hanem a fékszárny mozgatás és a kerék fékezés is hidraulikus úton történik. A fékszárny a törzs alatt is végighúzódik, terpeszlap rendszerül. A kormányok mozgatása, a magassági- és oldalkormány esetében acélhuzalos megoldású. Az utasfülke fűtése a régebbi gépeken un. "mosókonyhás" megoldású volt, azaz kipufogó gázzal fűtött vízgőzt cirkuláltattak a fűtőrendszerben. A jegesedés gátló berendezés a pilótafülke ablakán és a légcsavar esetében alkohollal, a szárny és a vezérsíkok belépőélén pedig fűtéssel üzemel. A repülőgép a szokásos motorellenőrző és navigációs műszereken kívül rádió adó-vevő berendezéssel (amely Morse üzemre is alkalmas) fedélzeti rádiótelefonnal, rádió iránytűvel, rádió magasságmérővel és robotpilótával is fel volt szerelve. A pilótafülkében jobb és bal
oldalon egy-egy pilótaülés található, közöttük van a gázkar szekrény. A
baloldali pilótaülés (gépparancsnok) mögött van a hajózószerelő ülése
és munkaasztala, a jobboldali pilótaülés mögött a rádiókészüléknél a
fedélzeti rádiós foglalt helyet. A vezetőfülke válaszfallal és ajtóval
van elkülönítve az utastértől. Az utasfülke jobboldalán az ablaksor mögött van az ovális befelé nyíló bejárati ajtó. Vele szemben baloldalon nagyméretű teher rakodó ajtót képeztek ki a LI-2T változatnál. A DC-3 típuson az utasok részére szolgáló ajtó is baloldalon van és kifelé nyílik. Az utastér hátsó részén van a mosdó és a WC fülke, valamint egy ajtó, melyen át a csomagtérbe, illetve a farokrészbe lehet bejutni. A csomagok ki- és berakására baloldalon a törzs hátsó részén külön kis rakodóajtó található. Az utastér hátsó részén lehetett az utaskísérő részére egy kis konyhafülkét kialakítani. Gépünkön ezt a korábbi rádiósfülke helyén lévő, mai utasgépeken alkalmazott konyha beépítésével oldottuk meg.
A repülőgép műszaki adatai: A szárny fesztávolsága: 28,81 m |
 |
||
 |
 |
 |
|||
