Az Alapítvány 1997 októberében
szállította Szolnokról Budaörsre azt a gépet, melyről a gyári számok
alapján azt hitték, hogy az 1952-ben szolgálatba állított HA-LIZ jelű
"Teve" volt. A munkálatok
során derült csak ki, hogy valójában az 1949-ben a Magyar Néphadsereg
által átvett, később HA-LIX lajstrommal polgári szolgálatba állt
LI-2-esről van szó, a gép így idén már az 54. születésnapját ünnepli!
Nem kis munkára vállalkoztak az Alapítvány munkatársai, amikor
elhatározták, hogy a masina újra a levegőbe fog emelkedni, jelen sorok
írásáig körülbelül 45 000 munkaóra fekszik a felújításban. A világon
egyébként összesen két repülőképes LI-2 van, a másik a Moszkva melletti
tusinói repülőtéren látható.
A Liszunov LI-2-es a világ
talán legsikeresebb repülőgépének, a Douglas DC-3-nak licensz alapján a
Szovjetunióban gyártott változata. Az eredeti típus 1935. december
17-én repült először. A világ számos országában több ezres
nagyságrendben gyártották és használták évtizedekig. A Szovjetunió
1936-ban szerezte meg a licenszjogot, ezután több helyen módosították
az eredeti terveket, mielőtt hozzákezdtek volna a gyártáshoz. A
változtatásokra egyrészt a metrikus rendszerben méretezés, másrészt az
amerikainál szigorúbb szovjet szabványok miatt volt szükség. Más volt a
motor is, kicsit gyengébb, ezért csökkent az emelkedőképesség, illetve
alacsonyabb volt a végsebesség. A hivatalosan PSz-84 jelzéssel ellátott
típusból a hatvanas évek elejéig több ezret készítettek. Magyarországon
31 darabot üzemeltettek a polgári- illetve a katonai repülésben.
A LI-2 volt a második
világháború utáni magyar polgári légiközlekedés első repülőgépe: a
Magyar-Szovjet Légiforgalmi Társaság (MASZOVLET) 1946-ban ezzel a
típussal indította be előbb belföldi, majd nemzetközi járatait. A MALÉV
ezt követően 1961-ig üzemeltette a LI-2-eseket, melyek a forgalomból
kivonás után a légierőhöz, a sportrepülésbe (MHS), illetve kiállítási
tárgyként különféle nyilvános helyekre kerültek. A honvédség főleg
ejtőernyős-ugratásra és célzsák-vontatásra használta őket, egészen
1975-ös hadrendből kivonásukig.
A világ két repülőképes
LI-2-esének egyikét (a másik Oroszországban látható), az 18433209-es
gyári számút 1949-ben gyártották a taskenti 84-es számú
repülőgépgyárban. Elkészülte
után még abban az
évben Magyarországra érkezett; a Magyar Néphadseregnél helyezték
üzembe. 1958-ban kapta meg polgári légialkalmassági bizonyítványát,
ezután kormánygépként használták. 1974-ben selejtezték, leállítása után
Szolnokon, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola gyűjteményében
helyezték el. A Goldtimer Alapítvány 1997-ben szállította Budaörsre,
hogy megkezdje újból üzembe helyezését. Ez több ezer órányi munkát
jelentett.
"Új életének" első
felszállását 2001. szeptember 21-én délelőtt hajtotta végre a budaörsi
reptérről. A berepülések és a hatósági procedúrák után 2002.
áprilisában kapta meg légialkalmassági bizonyítványát, ez azt jelenti,
hogy a repülőgép hivatalosan is "feltámadt"! A "Teve" (ez volt a gép
hivatalos kódneve a Magyar Légierőben) 2002. júliusáig nyers fémszínben
repült, majd Ferihegyen megkapta új festését ("SUNFLOWER AIRLINES").
A repülőgép műszaki
leírása:
A LI-2 típusú repülőgép
szerkezeti felépítése az alaptípustól a DC-3-tól lényegében csak abban
különbözik, hogy az amerikai szerelvény-gyártmányokról szovjet
szerelvényekre tértek át és néhány szerkezeti megerősítést végeztek a
farokfelületek és a törzs egyes szerkezeti elemeiben. Ezen kívül kisebb
teljesítményű motorokat építettek be, melynek következtében csökkent a
gép utazó és maximális sebessége, valamint emelkedőképessége.
A sárkány szerkezetének - mely
un. félhéj szerkezet - nagy szilárdsági tartaléka van, mely biztosítja
a repülőgép megbízhatóságát és hosszú élettartamát. Burkolata
magnéziumtartalmú alumínium ötvözet. A teljes
szerkezet szegecseléssel a megerősített csomópontok pedig alumínium
ötvözetből sajtolással készültek. Érdekessége a szárnynak, hogy nincsen
benne főtartó, hanem un. hosszmerevítők kapcsolódnak a szárnyközéprész
- a centroplán - megfelelő hosszmerevítőihez csavarkötéssel. Ez
szárnyanként 325 db csavart jelent. A kormánylapok fémszerkezetűek,
borításuk vászon. A centroplán ugyancsak csavarokkal kapcsolódik a
törzshöz.
A szárnyakban találhatók a
benzintartályok, összesen 3,110 liter befogadó képességgel. A két
olajtartály térfogata összesen 256 liter, ezek külön-külön az egyes
motorgondolák belsejében vannak.
A 2 db kilenchengeres 1000
LE-s AS-62 IR léghűtéses csillagmotor két oldalon a centroplánra
épített un. motorgondolák elején helyezkedik el, kör keresztmetszetű
NACA burkolattal ellátva. A motorok háromágú 3,6 m átmérőjű AV-7N
típusú légicsavart hajtanak meg, melynek állásszöge hidraulikusan
állítható.
A hidraulikusan behúzható
főfutó kerekek a motorgondolákba húzódnak be. A főfutó un. félig
behúzható futó, ami azt jelenti, hogy behúzott állapotban a kerekek
félig kiállnak a gondolából, így behúzott futóval való leszállásnál is
a kerekek érik a földet, ami nagyban lecsökkenti a gép sérülésének
valószínűségét. Így pl. ha álló motornál úgy száll hasra a gép, hogy az
egyik légcsavartoll függőleges helyzetben van, akkor a légcsavar nem
sérül meg. Ilyen kényszerleszállást DC-3-as géppel hajtottak végre.
Nemcsak a futómű behúzás,
hanem a fékszárny mozgatás és a kerék fékezés is hidraulikus úton
történik. A fékszárny a törzs alatt is végighúzódik, terpeszlap
rendszerül.
A kormányok mozgatása, a
magassági- és oldalkormány esetében acélhuzalos megoldású. Az utasfülke
fűtése a régebbi gépeken un. "mosókonyhás" megoldású volt, azaz
kipufogó gázzal fűtött vízgőzt cirkuláltattak a fűtőrendszerben. A
jegesedés gátló berendezés a pilótafülke ablakán és a légcsavar
esetében alkohollal, a szárny és a vezérsíkok belépőélén pedig fűtéssel
üzemel. A repülőgép a szokásos motorellenőrző és navigációs műszereken
kívül rádió adó-vevő berendezéssel (amely Morse üzemre is alkalmas)
fedélzeti rádiótelefonnal, rádió iránytűvel, rádió magasságmérővel és
robotpilótával is fel volt szerelve.
A pilótafülkében jobb és bal
oldalon egy-egy pilótaülés található, közöttük van a gázkar szekrény. A
baloldali pilótaülés (gépparancsnok) mögött van a hajózószerelő ülése
és munkaasztala, a jobboldali pilótaülés mögött a rádiókészüléknél a
fedélzeti rádiós foglalt helyet. A vezetőfülke válaszfallal és ajtóval
van elkülönítve az utastértől. A hajózószerelő
és a rádiós részére a vezetőfülke két oldalán egy-egy kisméretű ablak
van. A baloldali pilótaülés mögött egy kisméretű vészkijárati ajtó
található. Az utastér mindkét oldalán 7-7 db szögletes ablak van. Ezek
mellett helyezkednek el a nagyméretű párnázott utasülések két sorban. A
baloldali sor kettős ülésekből áll, jobboldalon pedig egyes ülések
vannak, így 21 utas részére nyílik elhelyezési lehetőség. A MALÉV által
üzemeltetett LI-2-es gépeken egy időben csak 14 ülés volt, majd később
visszatértek az eredeti 21 üléses elrendezéshez, a HA-LIF azonban 28
üléses volt. A DC-3-as gépek általában 28, vagy 32 személyesek, azaz
mindkét oldalon kétsoros üléselrendezésűek.
Az utasfülke jobboldalán az
ablaksor mögött van az ovális befelé nyíló bejárati ajtó. Vele szemben
baloldalon nagyméretű teher rakodó ajtót képeztek ki a LI-2T
változatnál. A DC-3 típuson az utasok részére szolgáló ajtó is
baloldalon van és kifelé nyílik.
Az utastér hátsó részén van a
mosdó és a WC fülke, valamint egy ajtó, melyen át a csomagtérbe,
illetve a farokrészbe lehet bejutni. A csomagok ki- és berakására
baloldalon a törzs hátsó részén külön kis rakodóajtó található. Az
utastér hátsó részén lehetett az utaskísérő részére egy kis
konyhafülkét kialakítani. Gépünkön ezt a korábbi rádiósfülke helyén
lévő, mai utasgépeken alkalmazott konyha beépítésével oldottuk meg.
A repülőgép műszaki adatai:
A szárny fesztávolsága: 28,81 m
A szárny felülete: 91,7 m2
A repülőgép hossza: 19,65 m
Az utasfülke hossza: 8,45 m
Az utasfülke szélessége: 2,34 m
Az üres repülőgép súlya: 7325 kg
Utaslétszám: 21 fő
Személyzet /utaskísérővel/: 4 fő
Felszállósúly /utasszállító változat/: 10 900 kg
Felszállósúly /katonai és teherszállító változat/: 11 500 kg
A motorok startteljesítménye egyenként: 1000 LE
Üzemanyag fogyasztás: 260-280 l/óra
Utazósebesség: 240-260 km/h
Maximális sebesség /1000 m magasságon/: 316 km/h
Nekifutási hossz: 420 m
Felszállási úthossz /25 m akadályig/: 1000-1200 m
Kigurulás: 380-430 m
Hatótávolság: kb. 2500 km
Csúcsmagasság: kb. 6000 m
Emelkedőképesség 1000 m-re: 4,4 perc
Leszállósebesség: 100 km/h
|